Németh Miklós és Kulcsár Gergely

Sorsom a sport, a gerelyhajítás…

 Minden sportot kedveltem, elsősorban a labdajátékokat: labdarúgás, kézilabda, koráslabda. Mégis – egy véletlen révén – a gerelyhajítás lett sorsom irányítója.

18 évesen fogtam először a kezembe gerelyt. Nem voltam kimagaslóan tehetséges, de fejlődésem töretlen volt és eléggé gyors: ifjúsági válogatott, felnőtt válogatott, majd 1958-ban Stockholmban EB III. hely – 24 évesen. Három olimpián értem el dobogós helyezést: Róma (1960) III. hely, Tókió (1964) II. hely, Mexikó (1968) III. hely. Negyedik olimpiám nem sikerült, nem jutottam túl a selejtezőn.

Nem szerettem tanulni, végső célom az érettségi volt. A sport révén kerültem a TF-re, és lettem testnevelőtanár, majd edző, végül a TF tanára. Edzőként is a gerelyhajítás révén jutottam a csúcsra és kaptam meg a mesteredzői címet Németh Miklós olimpiai győzelme révén (1976, Montreál). 1973 januárjától 1980 végéig én voltam az edzője, amit 12 évnyi külföldi edzősködés követett Kuvaitban.

 Mondhatom és vallom: mindent a sportnak, a gerelyhajításnak köszönhetek.

 Fantasztikus élményt jelentettek számomra az olimpiák, ahol a világ legjobb versenyzőivel találkoztam. Külön nagy örömet okozott, ha közülük néhányat sikerült megelőznöm, legyőznöm.

 Budapest, 2011.03.14.

 Kulcsár Gergely